Tervezők, építtetők sok történetet mesélnek arról, hogy milyen horror eseteik voltak a hatóságokkal. Az ő hangjuk aztán időnként megalapoz egy-egy újabb reformrohamot, mely általában tovább ront az ügyintézés minőségén. De mi lehet az igazság? Mi történik valójában a hatóságoknál? Ezt szeretnénk kideríteni összevethető adatokkal. A hatósági kollégák már válaszoltak, most az ügyfeleket kérdezzük.

Ízlelgessük ezt a szót! Milyen szépen szól! Ritmusa, dallama van! Míly kedves füleinknek az íly jelszó: bürokráciacsökkentés! Aztán mikor találkozunk vele, elönti agyunkat a vér. Kiderül, hogy az egyszerű bejelentés bonyolultabb lett az alapeljárásnál, a hatóság továbbra sem látja el a közfeladatot, a tervezőt többletmunkára ösztökélik, az építtetőt pedig halálra szívatják. Látszik, hogy kevesen ismerik az állami feladatellátás megszervezésének mikéntjét. Pótcselekvésként az állam lassan havi rendszerességgel új szabályokat hirdet, s az egész szakma azok értelmezésével van elfoglalva. De változik valami? Ezt szemléltetném. Példával.

Hogy év elején változnak a jogszabályok, az szinte természetes már. Hogy az új szabályokat advent végén, ne adj' Isten Szilveszter előestéjén van módja megismerni a nagyérdeműnek, azt is megszokta már kényszerűségből az építésügy. De talán először fordul elő, hogy a Magyar Közlönnyel szilveszterezők sem tudnak felkészülni az év első munkanapjára, mert jórészt a kérdések megfogalmazásáig sem jutnak el.

Kevés tervezőben és még kevesebb hatóságban látom tudatosodni, hogy létezik az „elhagyható munkarészek” intézménye. Tudom és átérzem a hatóság felelősségi terhét, s hogy miért kér be állandóan mindenféle felesleges(nek látszó) dokumentumot. De ez alól maga a jogalkotó menti fel (lásd még „hülye jogszabályok” by Lázár János ) azzal, hogy van lehetőség eltérni a szokott mókuskerékből.

Mi a jogszabály feladata? Normákat állítani a társadalmi és gazdasági folyamatokhoz a közjó érdekében. Milyen folyamatokat érdemes e normarendszerrel szabályozni? Melyeket a társadalmi és piaci szereplők maguktól képtelenek lennének megalkotni, vagy a közjó szempontjából helytelen módon alkotnának meg. De nagyon nem érdemes olyan területre merészkednie a jogalkotónak, melyek az iparági logika szerint erős beidegződésűek, alapvetően jól működő folyamatok, pláne nemzetközi szinten is sztenderdnek tekinthetőek. Pedig itt most valami egészen más történt az építésügyben.