A budapesti agglomeráció keleti szélén található a Galga folyó völgye, a csodálatos Galgamente. Galgahévízen évtizedes hagyománya van már az ökológiai tudatosságon alapuló biogazdálkodásnak. A természeti folyamatok megértésén alapuló gazdálkodás után eljött az idő a szemlélet épített környezetre való kiterjesztésének is.

Városunkban is visszatérő probléma az, ami több európai település lakóit is nehéz helyzet elé állítja az utóbbi években: az égi áldásként érkező csapadék utakat, kerteket, lakásokat öntenek el. Mi lehet a jelenség és az ismételten jelentkező káresemények mögött? Talán a szélsőséges időjárás, esetleg a megváltozott életvitelünk? Településeink épültek át, netán a környezet alakult át?

Amikor az építész épít hajlékot magának. Avagy fészekrakás ökologikusan. Hogy miért éppen kompromisszum? Mert ezzel a házzal családom kompromisszumot köt a környezettel és az ökológiai folyamatokkal. Kompromisszum köttetik fogyasztásunk/igényeink és környezeti lehetőségeink között. A természet megadja nekünk azt, amit fenntarthatóan adni képes, mi pedig azzal jól gazdálkodva fordítjuk azt magunk boldogulására. Kompromisszumot két dologban nem kötünk: a maximális minőségre és a minimális környezeti terhelésre törekszünk.

A BLOG MÉG NEM KÖLTÖZÖTT ÁT RÉGI HONLAPOMRÓL.

Azt itt olvashatod: http://vargailles.archi.hu/index.php/kompromisszum

Előző lapszámunkban a fenntartható építés elméleti alapjaival ismerkedtünk, most a gyakorlat kerül sorra. Amikor az ökoépítészet szóba kerül, az első kérdés természetes módon az: miből építsünk?
(Cikksorozat a Lakáskultúra HÁZAK ÉS KERTEK magazinjában)