A városnak és a gyerekeknek több kisebb intézményre lenne szüksége. Általános várospedagógiai elvárás, hogy a kisgyerekek abban a korban, amikor szocializálódnak és elkezdenek kötődni az őket körülvevő tágabb környezethez, akkor a lehető legtöbbet lehessen emberi léptékben, azaz sétálva közlekedni. Ez tipikusan az óvodába, játszótérre, boltba járást jelenti. Berögzülnek útvonalak, elindul a kötődés, az "én környékem" tudat, illetve megfigyeli a természet és az épített környezet változásait... S ehhez az kell, hogy 5-10-15 perc gyalogútra legyen mindenkitől egy-egy óvoda. Egy kertvárosban (azaz ritka népsűrűség mellett) ez azt jelenti, hogy viszonylag sűrűn és kis létszámú intézményekkel potyogtatják tele a várost.