Ha fenntarthatóságról beszélünk, akkor sokan egy zöldövezeti kertes házat vizionálnak, ahol megoldott a komposztálás és a madárbarát kert, telepíthető hőszivattyú és hasznosítható a csapadékvíz. Valóban lehet a fővárost körülölelő településszövetben úgy élni, hogy ne fogyasszunk többet annál, mint ami az erőforrásokból ránk jut? Miként gondolkodjunk a mintegy 100 településen élő milliós lakosságról, ha a jövő útját keressük?

Az agglomeráció problémái, küzdelmei alapvetően nem helyi szinten dőlnek el. A főváros és kerületeinek politikai erőtér dominálta viszonyában a környező települések kérdései elvesznek. Pedig nem csupán az érintett lakosság ingázik, de a szolgáltatások és a feladatellátások is kétlakiak. Az állami és az önkormányzati feladatok, illetve bevételek nem teremtenek egy egységes szemléletű forráselosztást. Az agglomerációs politika eme régi adósságát fel kell számolni.

Az immár hagyományos Civil Esték októberi beszélgetésén arra kerestük a választ, hogy miért lakhatatlanok városaink, miért nem épülnek fenntartható városok? A kérdésre adandó feltevések között öt fő választ adtunk, majd ezekre kerestünk igazolást, illetőleg megoldási javaslatot.