2015 januárjában az építésügyi hatóságokon szolgálatot teljesítő kollégákat invitáltam egy felmérő ív kitöltésére. A hivatalos adatszolgáltatásokkal szemben arra voltam kíváncsi, hogy az építésügyi e-közigazgatás névleges bevezetése után két évvel hogy birkóztak meg a hatóságok az új kihívásokkal, s hogy állunk az egységes jogalkalmazás megteremtésével. Minden tervező tud történeteket mesélni, de most egy őszinte tényfeltárással azt kutattam, hogy mennyire általánosíthatunk e történetekből.
A válaszok kiértékelésekor figyelembe vettem a kérdések rejtett összefüggéseiből kideríthető önellentmondásokat (azaz kiszűrtem a hekker szabotőröket), illetve a válaszadók által megnevezett egyéb információkat. A válaszok alapján megállapítható, hogy bár a felmérés nem reprezentatív, de a kiértékeléshez elegendő adat (több, mint 100 adatsor) gyűlt össze.
Külön érdekes körülmény, hogy a felhívás két körben történt (1: ÉISZK levelezőlistáján, 2: építésijog.hu portálon), s a két válaszadói kör kimutathatóan más kört ért el (1: jellemzően jegyzői hatóságok munkatársait, 2: kormányhivatali tisztviselőket jobban reprezentálva). Az adatok elemzésénél az is megállapítható, hogy a jegyzői (önkormányzati) és a kormányhivatali (állami) hatósági feladatellátásban több ponton jelentős eltérés mutatkozik.
A válaszadók elérésének módszere azért is érdekes, mert mindkét csatorna azon kollégákat éri el, akik munkakörükön túlmenő aktivitással, érdeklődéssel viseltetnek szakmájuk, hivatásuk iránt. Ők az átlagnál tájékozottabbak, azaz a tényleges helyzet az itt mértnél vélhetően rosszabb.
58% kiadmányainkat papíralapú hiteles iratként iktatjuk és irattározzuk
84% a takarnetes lekérdezések eredményét kinyomtatjuk
Ezekben az esetekben a költségvetés arra költ, hogy egy irat egy másik formában is meglegyen. Azaz feladatot duplikál. Hiszen az alapinformáció, alapadat már fellelhető, a hatóság már rendelkezik vele, de a papíralapú tulajdonlástól, őrzéstől nehezen szabadulnak a hatóságok. A helyzetet súlyosbítja, hogy nem egyszerűen kinyomtatják, hanem még az iratkezelési feladatot is ellátják vele (pedig az eredeti és hiteles irat az ÉTDR-ben van elektronikusan, s a másolat iktatását egyetlen jogszabály sem írja elő). Mielőtt ítélkezne az olvasó, rögtön le kell szögezni: a hatóságok nem kaptak üzembiztos rendszereket, az online kapcsolat kiszámíthatatlan, s senki sem készítette fel őket arra, hogy az elektronikus iratkezelés mitől lesz költséghatékony, ugyanakkor biztonságos. Az eredmény látványos.
Érdekes, elméleti kérdés, mely mégis képes megvilágítani az építésügy jelenlegi helyzetét. A kérdés tulajdonképpen úgy szól, hogy az építési engedély határozata önálló életet élhet-e, vagy csak a hozzá tartozó építészeti-műszaki dokumentációval (ÉMD) együtt kezelhető. Ennek fontos iratkezelési és iratérvényességi vonatkozása van. Például ennek kapcsán lehetne arról is beszélni, hogy a tervlapokra az engedély számát feltüntessük-e, vagy annak elektronikus aláírása egyben hitelesíti-e az összetartozó dokumentumokat (akár egy fájlba teszi, akár külső aláírással látja el). Ha ezekre a kérdésekre nincsen válasz, akkor a szoftverfejlesztés sem tudja ezt lekövetni. A kérdés megválaszolásához azt kell tudni, hogy a közfeladatot ellátó szervek iratkezelésének általános követelményeiről szóló 335/2005. (XII. 29.) Korm. rendelet alapján különbséget kell tennünk (és másként kell kezelnünk) a mellékletet és a mellékelt iratot. Az építésügyi és építésfelügyeleti hatósági eljárásokról és ellenőrzésekről, valamint az építésügyi hatósági szolgáltatásról szóló 312/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet azonban nem nevezi meg, hogy miként kezeljük, hanem egy máshol meg nem magyarázott iratkezelési csoportba sorolja a "hozzá tartozó" jelzővel. Éppen ezért erre a kérdésre nincsen jó megoldás, az eredmény mégis elárulja, hogy miként gondolkodik a szakma. Kétharmad azt modnja, hogy a határozattól nem elválasztható a dokumentáció, míg minden 5. válaszadó lehetetlent állít, s iratezelés szempontjából nonszensz állapotba sorolja.
A kérdés feltevésekor az építésügyi hatósági szolgáltatás illetékéről két tájékoztató is elérhető volt az e-epites.hu oldalról. Beszédes, hogy ezek adattartalma nem egyezett meg egymással, de egyik sem mondott konkrét összeget. Azaz a jogalkalmazóknak úgy adnak egymásnak ellentmondó információkat, hogy még a konkrét választ is kerülik. Nem meglepő ezek után, hogy 38:49 arányban 3000 Ft-ot fizettetnek vagy illetékmentességet biztosítanak a hatóságok. S igazán azon sem csodálkozunk, hogy 13%-ban egyéb válaszokat is kaptunk.
Az alábbi összefoglalóban nem minden részletre kiterjedő, ám gazdagon kommentelt kimutatást adok közre.
Letöltés, megtekintés nagyobb méretben itt.