Megvalósult példákat bemutató cikksorozatunk ezúttal a Dél-Zselic hangulatos lankái közé, hazánk egyik első ökofalujába, Gyűrűfűre kalauzolja olvasóit.

Gyűrűfű az újjáéledés, a túlélés, a felelős emberi magatartás példaképe. Az egykor volt település a ’70-es évekre halt ki. Nem élte túl a körzetesítési politikát. Gyűrűfű évtizedekig volt a jövőtlenség szinonímája. Itt nem születtek gyerekek, nem volt iskola és munkahely, idővel elmenekültek innen az emberek. Az utolsó lakó költözését a korabeli hiradós is megörökítette. Évekig csak a temető gondozottsága jelezte: élő civilizáció romjai közt járunk. Egy évtizeddel ezelőtt azonban új élet kezdődött az eldugott völgyben.

Sokan érezzük úgy, hogy életmódunknak, az általunk ismert civilizációnak nincs jövője. Álmodozunk egy alternatív életformáról, de nem merjük, nem tudjuk meglépni a „nagy lépést”. A 90-es évek elején városi értelmiségiek elszánt kis csoportja azonban nem érte be az álmodozással, s - ahogy a várost elhagyók ismerősei a döntést értelmezték - „ kivonultak a világból, elmentek egy Isten háta mögötti faluba túlélési kísérletet folytatni”. Gyűrűfű új lakói azonban úgy gondolták, hogy nem kivonulnak, hanem bevonulnak, hogy nem az Isten háta mögött, hanem az Isten színe előtt, s legfőképpen: akik a városban maradtak, azok folytatják a túlélési kísérletet.

Az 1996-ban elkészült, ökológiai alapokon nyugvó rendezési terv alapján megvalósult házak és lakóinak életvitele az elmúlt években bizonyították szemléletük helyességét. A látogató a fenntartható fejlődés gyakorlati megvalósításának szemléletes, jól sikerült példáival találkozhat. A terület hivatalosan külterület, így a telkek beépítése 3% alatt marad. Ez az ősi szeres települési formának meg is felelő beépítés alkalmas arra, hogy minden ház a maga közvetlen környzetével a önfenntartó otthont adjon. Jelenleg 7 állandóan itt élő család alkotja a falut, részben gazdálkodva, részben szellemi foglalkozást űzve. Házaik építésében elsősorban helyi, természetes anyagokat (vályog, fa, kő stb.) és a helyi munkaerőt, hagyományos építéstechnológiákat használtak. Épült azonban egy mérnöki szerkezet is, melynél két fakupola közé építették be a könnyűvályogfalakat. Az egyes hatóságok idegenkedése és a választott építőanyagok szabályozatlan jogi háttere itt is számtalan apró bosszúságot okozott, de a lakók elmeséléséből kihallik: ezek a kellemetlenségek idővel már csak sztorik, a gyakorlat az ő várakozásaikat igazolta.

A tudatos szerkezet- és anyagválasztásnak köszönhetően itt lélegeznek az épületek. Aljzatbetont, lakkozást és cementes vakolást nem alkalmaztak. A belső fafelületeket lenolajjal és méhviasszal kezelték. A tetőtér szigetelése szintén vályogból van a hagyományos fafödém felett.

A kályhásmester kezemunkáját dícséri a fűtés: a kályhákba nagyméretű vastartályok kerültek, így a télen fával fűtött kályhák használati melegvizet is szolgáltatnak. Nyáron és napos időben a tetőkön elhelyezett napkollektorok melegítik a vizet.

A házak közös jellemzői még, hogy a passzív naphő hasznosításával (a ház elhelyezésével, a tájolással, télikert kialakításával) fűtési energiát spórolnak, a csapadékvíz ciszternákban való összegyűjtésével és felhasználásával, a kettős vízrendszerek kiépítésével az értékes ivóvízzel takarékoskodnak, a hulladékot szelektíven gyűjtik, a lebomló konyhai hulladékot komposztálják, vízöblítéses WC-t csak elvétve (a közösségi tereknél) találunk, egyébként komposzt-toalettet használnak, a szürkevizet (a kevéssé szennyezett használt vizet) nádágyas szennyvíztisztítóban kezelik. Igaz ugyan, hogy a falu lakói nem a teljes önellátásra rendezkedtek be, mégis természetes, hogy vegyszermentes kiskertekben biozöldséget termesztenek és állataikat természetes körülmények között tartják, gépjárműveik pedig igyekeznek telekocsiként közlekedni.

A faluban élők foglalkozásukat tekintve is sokfélék, de közös bennük az értelmiségi lét. A ISDN telefon és az internet segítségével az informatikus a világ bármely részére be tud dolgozni. Munkavégzése és kommunikációja semmiben sem tér el a nagyvárosban élő kollégáétól. Az egykori öttusázó biológia és testnevelés szakos tanárnő a lovasoktatást és iskolai tanítást végez. Az egyik gazdálkodó család kecskefarmjáról az ország több nagyvárosába is eljut a biosajt. Az erdőmérnök az erdészet pécsi központjában, felesége a közeli városban dolgozik.

A falu kisbuszát pályázaton nyerték, így tudják megoldani a betegek orvoshoz szállítását, a gyógyszerkiváltást, a gyerekek iskolába szállítását. Az itt élő családok igen jól összedolgoznak, segítik egymást.

A településen működik egy 10 személyes vendégház, valamint 2 hajópadlózott jurta, melyben érdeklődő családokat, csoportokat és erdei iskolás gyerekeket fogadnak, akik igény szerint megismerhetik ezen alternatív megoldásokat is.

Az ökofalu-mozgalom kilencvenes évekbeli indulása óta a fenntartható település fogalmát egyre többen emlegetik. Gyűrűfűn kívül azonban jelenleg csupán hat „igazi” ökofalu található hazánkban, s lakóik száma együttesen sem haladja meg a százat. Igyaz ugyan, hogy e falvak közös alapokon nyugodnak (megújuló energiaforrások, természetes építőanyagok, a biogazdálkodás, falusi kultúra hagyományainak felélesztése), a megvalósítás módja mégis meglehetősen eltérnek egymástól. Azonban kora és kompaktsága okán Gyűrűfű feltétlenül tanulmányozásra érdemes minden környezettudatos építeni szándékozó számára.

 

 

Egy készülő nádgyökérzónás szennyvíztisztító

 

(Megjelent a Lakáskultúra HÁZAK ÉS KERTEK magazinjában)