Amikor a kisgyerek messziről mutat a játszótérre vezető útra, anyját húzza a csordogáló ivókút vagy az árokparton legelésző kecske felé.
Amikor ismerős pajtásokkal összemosolyognak, együtt csúszdáznak, szórják a homokot a szélben, bicikliznek, és nagyokat kurjongatva szaladgálnak a cserjék között.
Amikor ismerős pajtásokkal összemosolyognak, együtt csúszdáznak, szórják a homokot a szélben, bicikliznek, és nagyokat kurjongatva szaladgálnak a cserjék között.
Amikor a kisiskolások tanítás után trappolnak hazafelé, egyensúlyoznak a szegélyköveken, felmásznak a mellvédekre, bottal végigvernek minden kerítésoszlopon, követ dobnak a patakba, kacsáznak a tó tükrén.
Amikor a park padján ülve először fogja meg félénken a nagy Ő kezét, amikor a pislákoló köztéri lámpa fényénél először vall szerelmet, s amikor a lehető legnagyobb kerülőúton sétálnak hazakísérve egymást.
Amikor a felnőtt reggel munkába indulva kinéz az ablakon és megnézi milyen az idő, mikor megint későn kilép a kapun és megszaporázza lépteit. Amikor a munkából fáradtan leszáll a buszról, vagy éppen lehajt az autópályáról, és bekanyarodik az ismerős utcákba, amikor azt gondolja: végre itthon.
Amikor szabadidejében kutyáját sétára viszi, gyermekével jár egyet, találkozik a szomszédokkal, kibeszélik a családi eseményeket, a közügyeket, az időjárást és az új postást.
Amikor kisétál a kisboltba, amikor hazafelé beugrik a sarki boltba, amikor leparkol és kiáll, árnyékot keres az autóparkoláshoz, biciklijét leteszi, babakocsiját betolja.
Amikor őszen szeretteit várva kiáll a kapuba, kisétál a sarokra, visszaemlékezik az elsőre, az emlékezetesre és a csalódásra. Amikor a parkban sakkcsatákat vívnak, vagy csak a háza elé kiül a kispadra.
Amikor a park padján ülve először fogja meg félénken a nagy Ő kezét, amikor a pislákoló köztéri lámpa fényénél először vall szerelmet, s amikor a lehető legnagyobb kerülőúton sétálnak hazakísérve egymást.
Amikor a felnőtt reggel munkába indulva kinéz az ablakon és megnézi milyen az idő, mikor megint későn kilép a kapun és megszaporázza lépteit. Amikor a munkából fáradtan leszáll a buszról, vagy éppen lehajt az autópályáról, és bekanyarodik az ismerős utcákba, amikor azt gondolja: végre itthon.
Amikor szabadidejében kutyáját sétára viszi, gyermekével jár egyet, találkozik a szomszédokkal, kibeszélik a családi eseményeket, a közügyeket, az időjárást és az új postást.
Amikor kisétál a kisboltba, amikor hazafelé beugrik a sarki boltba, amikor leparkol és kiáll, árnyékot keres az autóparkoláshoz, biciklijét leteszi, babakocsiját betolja.
Amikor őszen szeretteit várva kiáll a kapuba, kisétál a sarokra, visszaemlékezik az elsőre, az emlékezetesre és a csalódásra. Amikor a parkban sakkcsatákat vívnak, vagy csak a háza elé kiül a kispadra.
Akkor jó városlakónak lenni. Akkor alakul ki a kötődés lakókörnyezete, szomszédai felé. Akkor alakul ki a közösség, a helyi társadalom. Akkor érzi fontosnak a találkozásokat, az út menti fákat, a parkokat, a köztereket, a kisboltot, a vevőt, a másikat, az embert. Akkor érti meg. Akkor vigyáz rá. Akkor érzi szükségét. Akkor szeretné, hogy több legyen a köztér, a park, a játszótér, a találkahely, a helyi szolgáltatás.
Máskor mindez csak hiányzik.
Máskor mindez csak hiányzik.
- Részletek
- Kategória: építésügy
- Megjelent: 2006. August 19.
- Módosítás: 2013. August 25.