különös tekintettel az energia- és környezettudatos építésre

Petka Szilvia és Varga Illés Levente azonos címet viselő tanulmányának rövidített, lényegi javaslatokat tartalmazó összefoglalója.

Hazánknak mihamarabb el kell köteleznie magát a fenntartható (illetve klímabarát) építés kötelező szabályozási elemeinek bevezetése mellett. Ezek legfontosabb műszaki-jogi elemeit az alábbiakban foglaljuk össze (»a tanulmány azon fejezetére való hivatkozással, ahol a témakör részletesebb kifejtése megtalálható). A tanulmány a cikk végén található hivatkozással érhető el.

1. Nemzeti stratégiák

(a) Uniós, illetve nemzetközi kötelezettségeinkből fakadóan, valamint belső indíttatásból hazánkban már számos stratégia látott napvilágot (»2. A Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia által kiszabott irány). Azonban az építésügyi jogszabályokban később (ezidáig) nem vertek gyökeret. A jogszabály-alkotási munkánál figyelembe kell venni ezeket, alkotó csapataikat pedig bevonni a munkába. Javasoljuk a klímabarát települések tapasztalataira is támaszkodni.

2. Minősítési rendszerek

(a) A minősítési rendszereknek két viselkedési területen van jelentőségük:

• ösztönzés mind anyagi és eljárásrendi jogi, mind pénzügyi (támogatás, adókedvezmény) eszközökkel,
• kötelező előírások műszaki-jogi eszközökkel.

Szükséges az állami és önkormányzati beruházásoknál, közbeszerzéseknél jelentős előnyben részesíteni a minősítést megszerző épületeket (ezt az elvet a közbeszerzési jogszabályokban rögzíteni is kell), illetve jelentősebb új beruházásoknál a kiírás szerint követelményként kell megfogalmazni a minősítést.

(b) Az elismert minősítési rendszer(ek) összetett szabályozási munkát igényelnek, illetve a módszerek kompatibilitási követelményei miatt figyelembe kell venni a már létező nemzetközi minősítési és szabályozási rendszereket, s tanulnunk kell azok tapasztalataiból. Sajnos meg kell állapítanunk (»3. Nemzetközi áttekintés), hogy olyan egységes rendszer nem létezik, melyet hazánk átvehetne.

• Európai uniós tagságunkból kézenfekvő lépés a Green Building Programme megjelenítése a hazai gyakorlatban. Még akkor is, ha ez az elérni kívánt célok tekintetében nem teljes körű, hiszen a program továbbfejlesztésében az unió intézményrendszerén keresztül hazánk is aktív szerepet játszhatna.
• A legfőképpen Amerikában és Kanadában elterjedt, de a világ más tájain is alkalmazott LEED egy olyan kompaktabb rendszer, melynek már itthon is vannak követői (Magyar Környezettudatos Építés Egyesülete, HuGBC). Általánosságban elmondható, hogy a LEED minősítést megszerző építmények messze meghaladják a hazai építési színvonalat, eredményeik alapvetően kielégítik a fenntarthatósággal kapcsolatos (jelenleg kitűzhető) igényeinket. Ezért az ilyen minősítést megszerző épületek joggal kaphatnak felmentést a tárgyban hozott egyéb előírások betartása alól.
• A hazai köztudatban leginkább jelenlévő rendszer kétségtelenül a Passzívház, mely Németországból és Ausztriából az iparág törvényszerűségei alapján szivárgott be. A passzívház által meghatározott energetikai jellemzők olyan értékek, melyek kötelező érvényű jogszabályi előírását mielőbb meg kell lépni az építmények minél szélesebb körében. Tudnunk kell azonban, hogy a passzívház a fenntarthatósági kritériumokat nem vizsgálja, csupán energetikai mutatószámot határoz meg, így kizárólagos használatuk újabb torz hatásokat eredményez.

Összességében tehát elérkezettnek tartjuk az időt arra, hogy az energetikai jellegű passzívház és Green Building kötelező érvényű alkalmazása bevezetésre kerüljön, illetve az átfogóbb természetű LEED alkalmazása támogatást kapjon. A nem kötelező érvényű szabványok helyett szükségünk van jogszabályokban rögzített számítási módokra, ezek kötelező használatára és kötelező érvényű határértékekre, ugyanakkor elképzelhetőnek tartjuk azt is, hogy a jogszabály csupán kihivatkozik ezen nemzetközi rendszerek által használt módszerekre.

(c) A szabályozásnak ki kell térnie az oktatásra és továbbképzésre is. E területen is érdemes a LEED tapasztalatira figyelni (»3.1.a LEED AP és Green Associate). A célok elérése érdekében szükséges előírni azon épületek (illetve építési munkák) körét, melyeknél ilyen képesítéssel rendelkező tervező közreműködése is kötelező legyen (»5.2. A szakmai (tovább)képzés és a szakmagyakorlás feltételei).

3. Településrendezési eszközök

(a) A településszerkezeti terv kötelező alátámasztó, szakági munkarészei között külön (azaz önálló, új pontban) kell megemlíteni a település energiagazdálkodására vonatkozó energetikai javaslatot. (»4.1. Településrendezési eszközök).

(b) Az OTÉK új előírásokkal tegyen rendet a jelenleg „pályázati szükségszerűségből” készülő, ám erősen vitatható tartalmú (megalapozottságú), szakhatóságok által nem vizsgált különféle koncepciók és programok között (pl. Agenda 21, integrált településfejlesztési koncepció, stb.), s tegye kötelezővé a fenntarthatósági munkarészt

• a településfejlesztési koncepcióban, illetve
• a helyi építési szabályzatban.

(c) Az új szabályzatoknak nem a közművek meglétét kell előírniuk, hanem a probléma megoldását. (»4.2.a. A közművesítettség mértéke) Tisztában vagyunk azzal, hogy a közművesítetlenség megengedése könnyen vezethet a problémák megoldatlanságához, ezért nem a közművesítettség kötelmének általános elengedését, javasoljuk, hanem a szabályozás szemléletének áthelyezését a problémák megoldására. (A közművesítés leegyszerűsítve a problémák exportálását és a források importálását jelenti, míg a közműpótló technológiák az autonómia felé tett lépéseknek számítanak.)

(d) A felsőbb jogszabályok tiltsák a tiltást, azaz tegyék lehetetlenné (vagy szorítsák nagyon indokolt esetben alkalmazhatóvá), hogy a HÉSZ-ek a fenntarthatóság egyes műszaki elemeit betiltsák. (»4.2.b. A tiltások tiltása) Előfordul hazánkban, hogy úgy szövegeznek meg helyi építési szabályzatot, hogy azután a településen szélenergiát hasznosítani gazdaságtalan vagy szabálytalan tevékenységnek minősül.

(e) Az eddigi geometriai számításokon alapuló keretszámokat az új szabályozás egészítse ki (»4.2.d. Kötelező és javasolt vizsgálandó elemek, mutatók)

• zöldfelületeknél a biológiai aktivitásértékkel,
• a rendeltetési egységnél az ökológiai lábnyommal,
• az építményeknél a fenntarthatósági potenciállal, valamint
• a NÉS által már javasolt mikroklimatikus kompenzációs mutatóval.

4. Építmények elhelyezése és létesítési előírásai

(a) Az OTÉK 50. § (3) bekezdésénél és az Étv. 31. § (2) bekezdésénél a mára már „elavult” környezetvédelmi, energiatakarékossági és a hővédelmi szempontok „egyedüliség”-ét fel kell váltsa a fenntarthatósági kritérium, avagy klímavédelmi szempont (»4.4.a. A prioritási sorrend (újra)definiálása). A klímaváltozás okozta katasztrófahelyzetek és a ma ismert földi lét formájának megszűnési veszélye elegendő ok ahhoz, hogy ezt az új szempontot bevezessük és az állékonysági, illetve a szilárdsági követelményekkel együtt említsük. A felsorolás egyben deklaráltan is prioritási sorrend lenne az új szabályozásban.

(b) Az épületek energiahatékonyságáról szóló Európai Parlament és a Tanács 2010/31/EU irányelve (2010. május 19.) 9. cikkelyének értelmében 2020. december 31-ig valamennyi új épület közel nulla energiaigényű épület kell legyen, de már 2018. december 31. után a hatóságok által használt vagy tulajdonukban levő új épületek közel nulla energiaigényű épületek kell legyenek. A tagállamoknak, így hazánknak is nemzeti tervet kell készíteni a közel nulla energiaigényű épületek számának növelésére. Ehhez minél hamarabb szükséges az „éves fajlagos üzemeltetési energiaigény”, azaz egy olyan mérőszám bevezetése, mely azt mutatja meg, hogy egy adott épület négyzetméterre eső energiafelhasználása egy évben összesen hány kWh-t igényel. (»4.4.b. Általánosságban)

A városi hősziget kialakulását csökkentő anyagok és burkolati megoldások előnyben részesítése mellett minél több zöld- és vízfelület kialakítását kell előírni. (»4.4.c. Szerkezetekkel szemben támasztott követelmények)

A hűlő felületeket csökkenteni szükséges akár a HÉSZ-ben egy térfogat/felület arány előírásával, akár a kompakt formák kialakításának előírásával.

Lehetőséget kell adni arra, hogy az esztétikai és funkcionális indokkal nem alátámasztható esetekben tájolás szerint differenciálni kelljen (az indokolatlan északi üvegfelületek tiltása).

A bölcsőtől a bölcsőig (Cradle to Cradle (C2C)) technológia iránti igény jelenjen meg a jogszabályokban, azaz a jelenlegi hátrányos megkülönböztetés helyett részesítsük előnyben az alacsony energiaigényű, újrafelhasználható, újrahasznosítható és helyi építőanyagokat.

(c) Az építmények elhelyezése új szempontrendszerekkel kell bővüljön (»4.3. Építmények elhelyezése). Felülvizsgálatkor az új szabályozás legyen tekintettel a

• megújuló energiaforrásokhoz (nap, szél, talajhő) való hozzáférés biztosítására is és
• a szélnek való kitettségre is.

A parkolási igények felülvizsgálatánál figyelembe kell venni a várhatóan megváltozó gépjárműhasználat parkolási-tankolási igényeit is.

(d) A jelenlegi építésügyi igazgatás egyáltalán nem, illetve nagyon alacsony szinten és hatásfokkal foglalkozik az épületgépészettel, épületvillamossággal, holott a jövő kihívása ezt a területet érinti leginkább (»4.4.d. Beépített vezetékhálózatok, berendezések, avagy épületgépészet). Éppen ezért szükséges az OTÉK-ban egy új fejezet, ahol

• a korszerű energiahasználattal (megújulók, hatásfok, stb.),
• a vízkezeléssel (ivóvíz-takarékosság, szennyvíz- és csapadékvíz-kezelés, stb.) kapcsolatos kritériumok kerülnének megfogalmazásra.

(e) A műemlékek negatív energetikai potenciálértékét pótolni szükséges. Az építészeti és a történeti értékek kétség kívül elsőbbséget kell élvezzenek, de ez nem mehet a fenntarthatóság rovására (nem csak a műemlékeket, de az egész bolygót kell megőriznünk, »4.4.e. A meglévő épületállomány átalakítása és a műemlékek kérdése). Olyan szakmai vitákat generál e kérdés , hogy a mi vizsgálati szempontrendszerünk alapján csupán a feladatot tudjuk megfogalmazni:

• körültekintő szakmai mérlegelés és széleskörű vitasorozat után az épített örökségünk fenntarthatósági kritériumait is szabályozni szükséges.

(f) Amennyiben az ökológiai lábnyom és a fenntarthatósági potenciál értékekkel bizonyítható, úgy a prioritási sorrend alapján az építésügyi hatóság az engedélyezési eljárás keretében felmentést adhat egyes előírások betartása alól. (»4.5. Az egyes előírásoktól való eltérés feltételei) Tehát azon túl, hogy

• a HÉSZ előírhatja ezen ökológiai-fenntarthatósági-klimatikus mutatószám(ok) számítását (pl. ökofalvak, ökológiai hálózat, NATURA 2000, nemzeti parkok területén),
• az energia- és környezettudatos beruházók számára ezen jellemzők kiemelkedő értékével a kívánt célt gátló (az esetek többségében csak meggondolatlanságból fakadó) előírások betartása alól (részleges) felmentést is kaphatnának.

Ha például egy falu, vagy egy településrész a részletezett keretszámok meghatározásával kimondja magáról, hogy ő „ökofalu” (s mondjuk maximalizálja az építménybe beépíthető maximális fajlagos energiamennyiséget), akkor cserében a beruházó meghatározott követelmények tekintetében „kedvezmény”-t kaphatna. Ennek hatósági eljárása elvi építési engedélyezési (illetve összevont) eljárás keretében történne.

(g) Az építési termékek műszaki követelményeinek, megfelelőség igazolásának, valamint forgalomba hozatalának és felhasználásának szabályait módosítani kell úgy, hogy a fogyasztót elsődlegesen az egészséges környezethez való jogában biztosítsuk, a tervezőt pedig a mérnöki szabadságában (»5.1. Az életminőség és a minőségbiztosítás kérdései).

5. Hatósági munka

(a) A hatósági ellenőrzés területén (»5.3. Hatósági engedélyeztetés és ellenőrzés) nagyobb hangsúlyt kell fektetni

• az energetikai minősítésekre (zöldkártya),
• az épületgépészeti megoldásokra,
• a hulladékgazdálkodásra (az inert hulladékokkal való elszámolásra, az indokolatlan lerakás megtiltására, az újrahasznosításra való kötelezésre),
• az anyaghasználatok helyes megvalósulására (pl. hőhidak),
• a megfelelő tervek elkészültére.

(b) Az épületenergetikai megfelelőségeket méréses épületdiagnosztikával lehessen csak igazolni. Ezt a mérést hatóság végezné, s az épületek országos energetikai nyilvántartása részévé válik. Az épületgépészet hatásfokát, műszaki megfelelőségét időszaki ellenőrzésnek kell alávetni, a rossz állapotú épületgépészeti állapotok javítását pedig hatósági kötelezés tárgyává tenni (a gépjárművek zöldkártyarendszeréhez hasonlóan).

Összeállította:
Varga Illés Levente

A tanulmány elérhető:

• < Előző
• Tovább >