Kerékpáros kirándulásra invitálom azokat, akik még nem próbálták. Tegyük fel, hogy egy olyan városban élünk, melynek vezetése milliókat költ a családias nagyváros önámítására, s egy városi rendezvényre mi ezt komolyan vesszük. Családunkkal egy városi rendezvényre megyünk, s onnan kerékpárral kívánunk hazajutni. Első probléma átjutni a belvárosi közlekedési káoszon. Azon a káoszon, melyet színezetétől függetlenül egyetlen városvezetés sem volt képes kezelni még soha.
A városi kerékpáros helyzetre és annak kezelésére jellemző, hogy az Érd Körbe 2008 őszi eseményén egyetlen (volt vagy jelenlegi) polgármestert, alpolgármestert, de még képviselőt sem láttam. S mint egy befolyásos, helyi vezető politikustól tudjuk, a kerékpár (és a kerékpárút építése) a gazdagok sportja. Hát mi egy ilyen "gazdag" nagycsaládos tevékenységet szeretnénk azzal gyakorolni, hogy igyekszünk hazajutni Érd belvárosából parkvárosi otthonunkba.
A fotós beszámolóhoz feltétlenül tudni kell, hogy vasárnap kora délután van és borús idő. Alig találkozni gyalogossal, autó is alig van. Vonattal, busszal sem találkoztunk. Hétköznap, a nagy dugóban és gyalogosforgalom között ne próbálják ki! Mi sem tesszük.
Utunkat a StopShop alsó szintjéről kezdjük,
ahol a vásárlók között szlalomozva a VolánBusz Pályaudvar peronja felé vesszük az irányt ...
... hogy egy sötét és hugyszagos aluljárón át ...
... az egyetlen akadálymentes úton, A RÁMPA-n áthajthassunk.
A rámpa a vasúti peronra vezet fel, ...
... amin azért vagyunk kénytelenek végigkerekezni, mert ...
... a mellette kínált, biztonságosabb alternatíva az elmúlt két nap időjárása után
ma vállalhatatlannak bizonyul.
(A kép külön megjegyzést igényel:
az aszfaltot az EU-nak köszönhetően a MÁV építette,
ami mellette található, az városunk évszázados önerős produktuma.)
A kerékpártároló valószínűleg azért üres,
amiért az a parkolóház is üres lenne, amihez nem építenek autóutat.
Gaz, rozsdás konténerek
és a hagyományosan legendás "MÁV karbantartott" területek között
közeledünk a sétálóutca felé.
Itt azért állunk meg egy pillanatra, hogy megemlékezzünk azokról a
tervezőkről, EU-ellenőrökről, városvezetőkről, városgazdákról, tervellenőrökről,
akik azt gondolták, hogy ez a lépcső és ez a sose működő lift elláthatja
egy 70 ezres város központját átszelő vasútvonal nem szintbeli
gyalogos, kerékpáros, mozgáskorlátozott és babakocsis forgalmát.
Meg kell állapítanunk, hogy ennél a szintbeli, sorompós kereszteződés is sokkal jobb volt.
A mi pénzünkből (milliárdokból) mi nem kaptunk semmit.
Szeretettel gondolunk hát a felelőtlen felelősökre.
Bár semmi köze a kerékpáros közlekedéshez,
de az előző képet e mellett a hulladékgyűjtő mellett készítettem.
Csak tippelem, hogy valaki megelégelte a szemetes hiányát,
hát civil akcióban megoldotta a dolgot.
A sétálóutcán haladunk.
Ez az "aluljárás" már egy fokkal jobb.
Bár a reggeli gyalogos csúcsban megkapnánk a magunkét a hömpölygő emberáradattól.
Teljesen nyilvánvaló, hogy itt sem gondoltak a nem motorizált,
de kerekeken guruló közlekedőkre.
Fel a Széchenyi térre.
A gimnázium előtt a járda szélessége egy méterre szűkül,
amit tetéz a beláthatatlan kanyar is.
Nem kísérletezünk a Diósdi út viszontagságaival. Másnak sem ajánlom.
Postástelep felé vesszük hát az irányt.
Némi kitérővel.
És itt véget is ér az út.
Kemény párszáz méter után kézen foghatjuk a jövőt e családias nagyvárosban
és elmagyarázhatjuk nekik, hogy a közhangulatot javító politikai hirdetésekre sose figyeljenek,
mert kereskedelmi társaikhoz hasonlóan azok is csak hazudnak.
A hazafelé tartó út hátra lévő részét társasjátékkal, akadályversenyekkel
és fogadásokkal színesíthetjük.
Lehet-e a járdán kerekezni vagy egy lépcsőnél le kell szállni?
Melyik szabálytalanság a kevésbé veszélyes: a járdán vagy az úttesten kerekezni?
A kérdés a tapasztaltak alapján az, hogy mit ajánl nekünk a város és annak vezetése. Mivel menjünk be az épülő-szépülő városközpontba, hivatalba, bankba, boltba ügyet intézni vagy vásárolni? Autóval nem lehet megállni a legtöbb közintézmény közelében. Autóbusz óránként jár, arra sem lehet babakocsival felszállni. Kerékpárral meg hát így. Tehát a kérdés: mit ajánl nekünk? Mit tegyünk? (Előre jelzem: a gyurcsányi "el lehet innen menni" nem jó válasz.)
És most engedtessék meg, hogy idegen tollakkal ékesítsem e bejegyzést. A filmet nem én készítettem és nem is voltam ott. De a (kerékpározni még nem tudó) kisebbik fiam és feleségem részt vett az akcióban:
- Részletek
- Kategória: kerékpár
- Megjelent: 2008. October 05.
- Módosítás: 2016. August 17.