Gyakran mondják, hogy igen-igen, jó a kerékpár, de "nekem nem alternatíva", mert "nem kohómunkás vagyok, az én munkahelyemre izadtan és mocskosan nem lehet megérkezni". Engedjenek meg ehhez egy indulatmentes és személyes tapasztalatot. Hátha valakiben gyökeret ereszt.

 

 

Egy éve úgy alakult, hogy - ellentétben a korábbi évekkel - hiába én jártam dolgozni, a gyesen lévő feleségemre maradt a gyerekek hurcolása. Korábban a kettőt összehoztuk, én vittem őket óvodába-iskolába, a munkámhoz kellett az autó is, s logikusan én voltam a család egyetlen autójának állandó használója. A megváltozott helyzetben viszont előzékenyen átadtam a terhekkel járó kényelmet is. Egy közeli kisvárosban dolgoztam, óránként jár oda vonat, viszont a munkahelyem és a vasútállomás, illetve a lakhelyem és a vasútállomás között jelentős távolság van, a tömegközlekedés meg olyan, amilyen. Logikusan vetődött fel az, hogy kerékpárral közlekedjek, hiszen a vonat elviszi a kerékpárt is.

 

Erről és a MÁV+kerékpár kombóhoz bővebben itt:  http://vargailles.archi.hu/index.php/erd/145-ismet-nyeregben

 

Nyár elején kezdtem, s úgy gondoltam, hogy a kánikulában és a téli hidegben buszozni fogok inkább. Mert a kényelmet szeretem, izzadni meg fagyoskodni viszont nem akarok. Aztán valahogyan sosem volt olyan idő, hogy leszálljak a kerékpárról. A kerékpározás ugyanis kényelmes és szabad. Akkor és oda megyek vele, ahová akarok. Olyan helyekre is eljutok vele, ahová autóval nem. A parkolás sokkal kisebb gond. Olyan sebességet választ meg az ember, amit szeretne, s ha úgy hozza a kedve, akkor könnyen megállhat nézelődni, sétálni, beszélgetni. Kerékpáron nem aggaszt az üzemanyag árának emelkedése sem.

 

 

 

Visszatérve a kérdéskörhöz.

 

Ami a nyári kánikulát illeti, cáfolnom kell az "izzadt szag" állítását. Jelenleg egy minisztériumban dolgozom, nem ritka, hogy nyakkendős partiképességemre is szükség van. Van nálam váltóruha, dezodor, szappan, törülköző ... de ritkán kell. A következőket tapasztaltam. Először is nem kell állat módjára hajtani. Ha nagyon meleg van, akkor minek strapálnád magad? Másodszor pedig a kerékpáron kevésbé izzad az ember: a menetszél még a nagy kánikulában is hűt. A kerékpárutak általában a fákhoz közelebb vezetnek, mint az autóutak (gyakran a fák alatt, árnyékban). Leizzadni mindig a munkahelyemen, munka közben szoktam. Mert ha kánikula van, akkor meleg van, s leginkább munka közben és nem reggel, munkába menet. Nagyon jót lehet még izzadni a buszon és az autóban ülve is, de még gyaloglás közben is verhet a víz. Én kerékpáron nem izzadok. Annyit meg szoktam tenni, hogy nyáron rövidnadrágban kerekezek, amit vasalt nadrágra cserélek a munkahelyemen (nincsen öltözőnk, a wc-ben öltözök át). A vasalt inget reggel felveszem, s magamon hordom kerékpározás közben is. Igaz, öltönyt és hozzá való ingeket tartok bent (kerékpáron gyűrődésmentesen tudom szállítani, így itthon tisztítom, majd beviszem 1-2-3 hetente), ezt nem minden nap veszem fel, csak ha olyan tárgyalásom van.

 

Ami a téli hideget illeti, meg kell állapítani, hogy minden szituáció, élethelyzet más. Én egyszerre nem tekerek többet 15-20 percnél, de jellemzően inkább 10-12 perceket. Ennyi idő alatt az én kerékpározási intenzitásommal nem hűlök ki, nem fázok át. Sőt! Könnyen túlöltözök és akkor izzadok. Tehát réteges, könnyű öltözködés (idén télen nem hordtam a télikabátomat). Van egy téli és vízhatlan bakancsom (egy sportáruházban vettem, membrános túrabakancs, ára egy jobb bőrcipőé), egy szélvédő és esőlepergető dzsekim kapucnival, egy (bélés nélküli) anorák nadrágom (ezt is sportáruházban vettem, futó ruházatként árulták), no meg természetesen egy normál ötujjas sportkesztyű (a bőrkesztyűk a tapasztalatom szerint gyorsan amortizálódnak, a varrások engedik el). Ez alatt rendes utcai nadrág, őszi kiskabát, nagyon hidegben egy könnyű pulcsi. Mondom, én magam is azt hittem, hogy téli hidegben nem fogok kerekezni, de nem fáztam, nem csúszkáltam (csúszkálás: jól karbantartott kerékpárt feltételezve és az útviszonyoknak megfelelő sebességet választva nem fordul elő). Az is igaz, hogy hóban és korai sötétedés idején más úton járok: a nyáron használt rövidebb (föld)úton télen nincsen hóeltakarítás, a közvilágítás is roppant gyenge, ezért kimegyek az aszfaltos (fő)útvonalra. Az anorák latyakos lesz ugyan, de azt érkezéskor leveszi magáról az ember (sőt, gyakran a vonaton is leveszem, mert lábszáránál könnyen cipzározható kivitelben készült) és tiszta ruhában ... tádáááám ... ott is állok :) Ez nálam működik is kb. -5 fokig. Akkor a téli sapka alá felkerül a fülvédő, illetve kb. -8 alatt egy símaszk (ez utóbbi persze tud vidám pillanatokat okozni mondjuk egy bérletvásárláskor, érdemes gyorsan levenni üzletek és bankok környékén). Télen az átöltözés még kevesebb, mint nyáron, mert csak a felső rétegeket veszi le az ember és cipőt vált.

 

 

 

 

 

 

Időjárástól függetlenül van még pár öltözködési trükk. Látásviszonyoktól függően láthatósági mellényben tekerek belterületen is. A nyári meleget leszámítva tulajdonképpen mindig. Ez a dugóban az autók között is segít, a holttérből előlépve az autós könnyebben vesz észre. A telefonom úgy van beállítva, hogy ha beledugom a fülhallgatót, akkor a "kerékpáros" névre keresztelt egyedi üzemmódra vált automatikusan, ami többek között azt is jelenti, hogy a 3. csengetésre automatikusan felveszi (egyedi beállítás, ilyen opció szerintem minden telefonon van). Így kerékpározás közben gondtalanul tudok telefont fogadni - kezdeményezni nem szoktam. Mindig van nálam szemüveg. Napsütés esetén napszemüveg, esős, havazós időben munkavédelmi szemüveg (sem a nap, sem az eső nem jó a szembe). Esős időben baseball satyót is húzok a kapucni alá, így a menetszél nem viszi az esővizet az arcomra. Minden miegészítő kényelmesen elfér a kerékpárra "szerelt" vízhatlan kerékpáros táskában.

 

 

 

Szóval eredeti félelmeimet el kellett vetnem. Voltam elég vállalkozó kedvű* és belevágtam, s menet közben magam cáfoltam meg a magam félelmeit. Egy év alatt két kezemen meg tudom számolni azokat a napokat, amikor nem kerékpárral indultam el munkába és nem azon érkeztem haza. Hogy mikor mennyit segít be a vasút, az időjárás függő valóban, ugyanis jó idő esetén néha a teljes távot letekerem ... én 70 perc alatt Parkvárosból a Lánchídnál (25 km) vagyok (lásd még itt az útvonalat). Igaz, minden nap nem tudnám letekerni, mert a fizikumom azért elég gyenge (pocakos, lusta ember vagyok inkább, mint deli sportember). Próbáltam egy hétig. Éreztem, hogy napról napra jobban megy, de úgy kifáradtam, hogy egy hét után megint nagyon jól esett a vonat. Ezen a próba héten nagyon megnőtt az étvágyam is ... nem csoda ...

 

Egy nagy pozitív tapasztalatom van még: kb. fél év után elkezdtem sokkal jobban érezni magam a bőrömben. A napi 40-60 perc mozgásnak (4 ütemben,
egyszerre csak 10-20 perc) hála kevesebbet járok orvoshoz, gyógyszerre is jóval kevesebbet költök. Viszont ragályos kórt terjesztek: idén tavasszal, a jó idő beköszöntével a családom is csatlakozott a kerékpározáshoz: ha nem esik, akkor kerékpárral mennek suliba. Többen meg is jegyeztek már minket, mert a "2 gyerek + anyukaapicivel" járat azért sokaknak szemet szúr. Így  járnak könyvtárba, templomba, boltba, játszótérre is. Úgyhogy az autónk általában már csak porosodik az udvaron.

 

 

 

* Megjegyzés: bár alapvetően konzervatív-zöld (nem igaz, inkább így: ökopolitikus) alkat vagyok, s tisztában vagyok a társadalmilag és környezetileg kívánatos megoldásokkal, azért a magam/családom egészsége, biztonsága, pénztárcája ellen sem vagyok. Azaz őrült kamikázé módjára nem tudok és nem is akarok szembeszállni az egész rendszerrel, tudomásul kell venni a realitásokat és teherbíróképességeket. Tehát volt bennem egy tudatosság, de nem volt bennem a mindenáron való bizonyítási kényszer. Nyitott voltam a változásra és nekem bejött. Lehet, hogy másnak nem jön be, így tuti receptet nem tudok adni én sem. Az egészet csak azért írtam le és adom közre, hogy cáfoljam a totális tagadást: nem igaz, hogy a mi éghajlatunkon egy nyakkendős munkahelyre nem lehet kerékpárral járni. Mert lehet.

 

 

 

update 11.10.08

 

 

Elkezdődött az iskola.

 


Bercusnak pedig az óvoda.
Ja, ez a kerékpár velük a vonaton is utazik ... erről majd külön posztban.

 

 

 

 

 

Kapcsolódó
Miért félnek a bringázástól: a Copenhagizer blogon 2009 októberében jelent meg Dave Horton szociológus cikksorozata, a bringázással kapcsolatosan felmerülő félelmekről. Az érdekes témát feszegető írások magyar nyelven is olvashatók itt.