Kedves jó barátom hívta fel a figyelmemet az Országos Vízügyi Főigazgatóság beszámolójára, mely - első olvasatra unalmas, de egyáltalán nem - szerint a Víz és Környezetvédelmi Klaszter elnöke megállapodást írt alá a Bildungs-und Demonstrationszentrum für dezentrale Abwasserbehandlung elnökével.

Ahogyan azt egy korábbi posztban már írtam, a Nyitnikék "szakmai" rendezvényre, a "Zöldpolitikia Érden" előadásra a szokásos zöld dzsekimben elmentem. Leültem a teremben az első sor szélén. Aztán jött a biztonsági őr. A zöld dzsekit le akarták rólam vetetni. Finoman, a fülembe súgva szólított fel. Kértem, hogy ne súgdolódzon, hallja meg minden jelenlévő, hogy a felső ruházatom eltávolítását kéri tőlem azért, mert pártlogó van rajta (indoklás: ez nem politikai rendezvény). Pont akkor, amikor a kivetítőn a Fidesz logója szerepelt. A jog előtti egyenlőségre hivatkozva a levezetőt kérdeztem, hogy miért kellene az én pártom jelvényét eltüntetni, amikor a másiké kint van (nem a párt rendezvénye volt, hanem közösségi, szakmai műsor!), aki végül azt mondta, hogy ha a rendezvényt csak hallgatni akarom, azt lehet. Én betartottam az egyezséget, nem szóltam közbe. Hogy mit nem kérdeztem meg az alku alapján, s a jelenlévők mit kérdeztek, arról írok most. Igen, az érdi zöldpolitika hű lenyomata volt az előadás. A feljegyzésben az elhangzott kifejezéseket, igéket használom, hogy hűen adjam vissza az esemény szakmaiságát.

Ha holnap egy jótündér azzal keresné fel Önt, hogy kívánjon hármat, akkor az egyik legyen az, hogy lakóépületeinket a ma elérhető technológiával passzív vagy aktív házakká varázsolja. Másnap leállíthatnánk Magyarország összes nagyerőművét.

A Földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön. E közismert mondással indítanám útjára új lapunkat, s közben bizakodom. Bizakodom, hogy munkánkkal mi is segítünk megállítani e kölcsön felelőtlen felélését. Gyerekkorom játszóhelyei, a házak között megbúvó rétek, a mezők illata, a városi terek, a parkok jutnak eszembe, mikor épített környezeti örökségre gondolok. S fiamra nézek: mit kap ő ebből?

Addig nyújtózkodj, míg a takaród ér! Erre tanít minket a népi bölcsesség. No de meddig ér az a takaró? Egy ideig fogyaszthatunk hitelre, kérhetünk halasztott törlesztést. De egyszer valaki benyújtja a számlát. Ha valamikor, akkor most, az általános (gazdasági, társadalmi és környezeti) válság közepén érteni kell ezt.