Az akác körüli - elnézést a kifejezésért - bulvárhiszti tipikus példája annak, hogy egy összetett problémakört leegyszerűsítve és elferdítve hogyan lehet az embereket egymásnak ugrasztani. A végeredmény nevetséges (az észak-amerikai növény hungarikummá minősítésének mozgalma).
Ha valakit a tényleges problémakör és a tényszerű háttér érdekel, az itt olvashat róla:
http://molnar-v-attila.blogspot.hu/2014/02/a-feher-akacrol-es-az-europai-bizottsag.html
De ha már aggódunk az akácmézért: sokkal fontosabb lenne nem az akácról, hanem a méhekről beszélni, mert ők valóban veszélyben vannak, őket valóban sokan irtják. És őket a Kormány sem akarta megmenteni:
http://hvg.hu/itthon/20130428_neonicotinoid_betiltas_mehek_EU
és még: http://mehpusztulas.hu/
Érdekes folyamányként több helyen olvasom, hogy a környezetvédők megint elvetették a sulykot, meg kell védeni az akácosokat a zöldektől. Pedig a fenti linkek mögötti oldalak is egyértelműen megmutatják, hogy ennek pont a fordítottja igaz.
A konkrét bulvárhisztihez pedig csak annyit, hogy mindkét véglet vicc: az akác hungarikummá nyilvánítása és az írmagjának is kiirtása. Hát nem elég nekünk a vaddohány, a parlagfű, a bálványfa, az olajfűz és társai? Ha veszítünk egy csatát, akkor újat kezdünk egy másik fajjal? Az akácnak évszázadok óta helye van a nemzetgazdaságban és a magyar kultúrtájban is. És valószínűleg nincsen helye a fokozottan védett területeken.
Ja, és közben a kínai császárfát meg faiskolákban árusítják. Megkergült ez a világ ...
- Részletek
- Kategória: közélet, társadalom, ökopolitika
- Megjelent: 2014. February 28.
- Módosítás: 2019. October 21.
